SZEKCIÓK

TORONTO NEWS

Szerzők

STATISZTIKA

Bejegyzések

Utolsó kommentek

  • Tom Bobb: @Paraphone: Mindennek eljön az ideje. (2013.07.03. 02:11) ITT A VÉGE
  • Paraphone: Nahát, mit találtam a neten. Nem akarom engedély nélkül bereklámozni, biztos van oka, hogy eddig a... (2013.07.02. 23:22) ITT A VÉGE
  • Tom Bobb: @jewel79bp: Pontosan ezért volt szükséges a váltás, ennek a blognak a befejezése, mert olyan dolgo... (2013.06.23. 20:51) ITT A VÉGE
  • jewel79bp: Akkor folyt köv új formában, új tartalommal, igaz? Sajnálom, hogy a sorsod alakulásáról már nem ha... (2013.06.23. 16:51) ITT A VÉGE
  • Tom Bobb: @Jack Mehoff: Dolgozom a probléma (ha lehet annak nevezni) megoldásán. Remélem, a későbbiekben meg... (2013.06.07. 03:14) ITT A VÉGE
  • Utolsó 20

Archívum

Agymosott főoldal

Tom Bobb bejegyzése 2009. december 14.

VAKCINA

Címkék: titok index10

- percekkel a kihalás után? -
 
A most következő riport természetesen nem az én alkotásom, pontosan ezért szerepel a Titkok Kamrájában. Mivel túlzóan erős ellenállásba ütköztem a H1N1-ről írt cikkemnél, jónak láttam, hogy azok is tájékozódhassanak egyes védőoltások előállításáról és általános problémáiról, akik akár benne vannak a rosszban, akár csak érdeklődők a témában.
 
Dr. Mark Randall egy kitalált név. A riport alanya ezen név mögé rejtőzve vállalta csak, hogy meg fog szólalni ez ügyben.
A férfi ma már nyugdíjas, megtehetné, hogy csendben, némán, elbujdosva a világ elől éldegélne, de a lelkiismerete nem engedi, hogy hallgasson.
A riport azért is érdekes, mert sok mindent elárul a mostani H1N1-vakcináról is, annak esetleges gyártásáról, hatásáról, társadalmi és politikai szerepéről.
 
A kiemelések és vastagítások természetesen tőlem vannak.
 
 
J.R.: (Jon Rappoport)(a kérdező): Korábban meg volt győződve arról, hogy a vakcinák jó orvosi célt szolgálnak.
M.R.: (Dr. Mark Randall)(a riportalany): Igen, meg voltam győződve róla. Néhány oltás fejlesztésénél magam is közreműködtem. Hogy pontosan melyiknél, nem mondom meg.
J.R.: Miért nem?
M.R.: Mert szeretném megőrizni anonimitásomat.
J.R.: Gondolja, hogy problémákkal kéne szembesülnie, ha fellépne a nyilvánosság előtt?
M.R.: Azt hiszem, elveszíteném a nyugdíjamat.
J.R.: Milyen indokkal?
M.R.: Az okok nem érdekesek. Mihelyst valaki a „klub”-ban van, ezek az emberek megtalálják az eszközöket és az utat, hogy akadályt gördítsenek az útjába. Ismerek egy-két embert, akiket megfigyeltek és megfenyegették.
J.R.: Kicsodák?
M.R.: Az FBI
J.R.: Valóban?
M.R.: Természetesen. Mert az FBI más okokat is kitalál. Az adóhatóság is a nyakukra mászhat.
J.R.: Vannak orvosi történetírók, akik állítják, hogy a betegségek visszaszorítása nem a védőoltásoknak köszönhető.
M.R.: Tudom. Sokáig ignoráltam a munkájukat.
J.R.: Miért?
M.R.: Mert féltem tőle, hogy találok valamit. Az én üzletem az volt, hogy védőoltásokat fejlesszek. Az egzisztenciám ettől a munkától függött.
J.R.: Mit fedezett fel?
M.R.: Azt, hogy a betegség visszaszorulása a megváltozott életkörülményeinknek köszönhető.
J.R.: Pontosabban melyeknek?
M.R.: Tiszta víznek. Csatornarendszernek. Táplálkozásnak. Friss élelmiszernek. A szegénység visszaszorulásának. Most is hemzsegnek mindenhol a kórokozók, de ha jó állapotban vagyunk, akkor nem kapunk el olyan könnyen egy betegséget.
J.R.: Hogy érezte magát, miután végzett kutatásával?
M.R.: Kétségbeestem. Hirtelen megértettem, hogy egy olyan tevékenységet végeztem, mely hazugsághegyekre épült.
J.R.: Egyes oltások veszélyesebbek?
M.R.: Igen. A DPT oltás (torokgyík, szamárköhögés, tetanusz) például. Az MMR (mumpsz, kanyaró, rubeola). De maga az oltóanyag is tartalmaz veszélyes és veszélytelen összetevőket. Ha engem kérdez, minden oltóanyag veszélyes.
J.R.: Miért?
M.R.: Több okból. Befolyásolják az emberi immunrendszert, miközben annak védőmechanizmusát kárositják. Valóban ki tudnak váltani betegségeket, melyek ellen tulajdonképpen védeniük kéne.
J.R.: Miért raknak elénk statisztikákat, melyek elhitetik velünk, hogy az oltások annyira sikeresen hatnak betegségek ellen?
M.R.: Hogy miért? Hogy azt az illúziót keltsék, hogy ezek az oltóanyagok hasznosak. Ha egy oltóanyag egy betegség látható tüneteit, mint például a kanyaróét képes elnyomni, mindenki elhiszi, hogy a szer siker. De a felszín alatt előfordulhat, hogy az oltóanyag az immunrendszert magát támadja meg. És ha ez aztán más betegségeket vált ki (mondjuk, agyhártyagyulladást) akkor a valódi ok rejtve marad, mert senki nem jön rá, hogy az oltóanyag a hibás. Az összefüggést nem veszik észre.
J.R.: Ön laborokban dolgozott, ahol a steril körülmények alapvetőek.
M.R: A közvélemény azt hiszi, hogy ezek a laborok, ezek az előállító üzemek, a világ legtisztább helyei. De ez nem igaz. Rendszeresen találkozunk szennyeződésekkel. Minden lehetséges piszok bekerül az oltóanyagba.
J.R.: Így fordulhatott elő, hogy a gyerekbénulás oltóanyagába bekerült az sv4O-es majomvírus.
M.R.: Igen, előfordult. De nem erre gondoltam. Az sv4O azért került a gyerekbénulás oltóanyagába, mert annak egy része majomvese-idegből állt. De itt most másról beszélek, magában a laborokban, a feltételekről. A hibákról. A tévedésekről, melyek hanyagságból fakadnak. Az sv4O, melyet később ráksejtekben mutattak ki; ezeket inkább strukturális problémának mondanám. Ez egy probléma volt, melyet az előállítás során belekalkuláltak. Ha majomvesét használunk oltóanyaghoz, akkor egyszer csak minden kórokozónak, melyek ismeretlenül ezekben a vesékben találhatók, ajtót és kaput nyitunk.
J.R.: Rendben, hagyjuk most ezt a megkülönböztetést a szennyeződések különböző fajtáiról egy pillanatra. A szennyeződések mely módjával találkozott többéves munkája alatt?
M.R.: Rendben, egy párat elmondok Önnek, melyekkel én és a kollégám találkoztunk. Itt van egy részlista. A Rivamex-ben (kanyaró elleni oltás) tyúkvírusokat találtunk. A himlőoltásban akanth-amőbákat mutattunk ki, ezek amőbák, melyek az agyat széttagolják, és még a majom-cytomegalovirust. A Rotavirus-oltóanyagban találtuk a spumaretrovirust. Avian-leukosi-vírusokat az MMR és az influenza-oltóanyagokban. Különböző mikroorganizmusokat a Milzbrand oltóanyagban. Potenciálisan veszélyes enzym-inhibitorokat különböző oltóanyagokban. Kacsa, kutya és nyúlvírusokat a rubeola-oltóanyagban. És a pestis-vírust az MMR-oltóanyagban.
J.R.: Akkor még egyszer, hogy érthető legyen: ezek mind olyan szennyeződések, melyeknek az oltóanyagban semmi keresnivalójuk sincs.
M.R.: Pontosan. Nem tudom pontosan megmondani Önnek, hogy ezek az összetevők milyen kárt tudnak okozni, mert ezekről nem illetve alig készültek tesztek. Ez egy rulett-játék, melyeknél belemegyünk a kockázatokba.
Csak kevesen tudják, hogy egyes oltóanyagok, mint például a polio (gyerekbénulás), adenovirus, rubeola, Hepatitis A és kanyaró elleni, elhajtott emberi magzatok szöveteiből készül. Néha találtam valamit ebből-abból ezekben az oltóanyagokban, melyeket először himlővírusnak és baktériumrészeknek tartottam. Valószínűleg emberi szövetről lehetett szó. Némely szennyeződés, melyet az oltóanyagban felfedezhetünk, gondolkodásra késztetnek. Tudjuk pontosan, hogy ezeknek semmi keresnivalójuk ott, de nem vagyunk biztosak magunkban, hogy pontosan mivel is van dolgunk. Egyszer emberi haj és nyálka minimális nyomaira bukkantam. Találtam már alkotórészeket, melyeket csak „idegen fehérjéknek” nevezhetünk, de bármiről lehet szó, mint például vírusprotein.
J.R.: Itt már megszólalnak a vészharangok.
M.R.: Mit gondol, hogy éreztem magam? Ha arra gondolunk, hogy ezek az anyagok direkt a vérkeringésbe kerülnek, anélkül, hogy az immunrendszeren keresztül vennék útjukat.
J.R.: Hogy reagáltak a leleteire?
M.R.: A legtöbbször azt mondták: „Ne törd rajta a fejed, ez nem kerülhető el”. Az oltóanyag előállításánál különböző állati szöveteket használnak, és ezért fordulnak elő a szennyeződés e fajtái. És akkor még nem is beszéltem a kémiai összetevőkről, mint formaldehid, higany és alumínium, melyeket mint konzerváló anyagokat adnak hozzá.
J.R. Ezek az információk igencsak letaglóznak
M.R.: Igen. És itt most csak a biológiai szennyeződéseket neveztem meg. Ki tudja, mik vannak még, melyeket nem találunk, mert nem is jut eszünkbe keresni őket. Mennyi csira kerülhet az oltóanyagba madárszövetek által? Nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy ezek a kórokozók milyen fajtájúak és hogyan hathatnak az emberi organizmusra.
J.R.: Hogy hamisítják az oltási statisztikákat?
M.R.: Sok lehetőség van. Tételezzük fel, hogy 25 személy, akiket beoltottak Hepatitis B ellen, Hepatitisben megbetegszenek. A Hepatitis B egy májbetegség. Májbetegségeknek azonban sokféle nevet adhatunk. Tehát megváltoztathatjuk a diagnózist. Ezzel eltusoltuk a probléma gyökerét.
J.R.: Valóban történik ilyen?
M.R.: Állandóan. Így kell lennie, amíg az orvosok automatikusan feltételezik, hogy oltott emberekben a betegség nem fejlődhet ki, melyek ellen állítólagosan védve vannak. Ahogy látja, ez egy ördögi kör, egy zárt rendszer. Nem engedélyez hibát és nem is tartja lehetségesnek, hogy hiba lehet valahol. Ha valaki, aki beoltatta magát Hepatitis ellen, de Hepatitisben vagy másban megbetegszik, akkor automatikusan feltételezik, hogy ennek az oltáshoz semmi köze.
J.R.: Hány orvossal találkozott azalatt az idő alatt, míg oltóanyag gyártásban tevékenykedett, akik elismerték, hogy az oltóanyagokkal probléma lehet?
M.R.: Eggyel sem. Akadt néhány, akik titokban kétségbe vonták, amit tettek. De kétkedésüknek soha nem adtak hangot, még a vállalatukon belül sem.
J.R.: Mi volt a fordulópont?
M.R.: Egy ismerősömnek volt egy gyereke, aki a DPT (torokgyík, szamárköhögés, tetanusz) oltás után meghalt.
J.R.: Utánajárt?
M.R.: Magunk között, igen. Megállapítottam, hogy a gyerek az oltás előtt teljesen egészséges volt. Semmi oka nem volt a halálának, az oltáson kívül. Ez váltotta ki kétségbeesésemet. Szívesen elhittem volna, hogy a gyerek egyszerűen csak egy romlott adagot fogott ki egy romlott szériából. De mikor jobban szemügyrevettem a dolgot, megállapítottam, hogy nem erről volt szó. Egyre sebesebben forgó örvénybe kerültem, mely egyre inkább magával ragadott. Tovább kutattam és rájöttem, hogy az oltóanyagok, feltételezésemmel ellentétben, nem lettek tudományosan tesztelve. Például nem vezetnek rendes hosszú távú kutatásokat, melyeket egy kontrollcsoport által felülvizsgálnak. Ezzel azt mondom, hogy nem végeznek többé alapos kutatásokat, ha az oltóanyagot már forgalomba hozták. Figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az oltóanyagok az idő elteltével is különböző tüneteket és komoly problémát jelenthetnek, melyek nem feltétlenül a betegséghez kötődnek, amelyek ellen oltottak. Itt megint jön a feltételezés, hogy oltóanyagok nem okozhatnak problémát. Miért kéne valakinek vizsgálni ezeket? Ezen felül az oltóanyagra pontos védekezési reakciót definiálnak. Minden reakció, állítják, közvetlenül az oltás után lép fel. De ez minden logikát nélkülöz.
J.R.: Miért?
M.R.: Mert nyilvánvaló, hogy egy oltóanyag még sokáig, miután beadták, a testben aktív. Egy reakció fokozatosan is bekövetkezhet. Egy károsodás vagy neurológiai tünet néha csak az idő során fejlődik ki. Meghatározott körülmények között ezt teszik, és ezt igazolják még a szokásos elemzések is. Miért kéne ennek az oltóanyagoknál másképp lennie? Ha egy mérgezés kémiai összetevők által fokozatosan végbe mehet, miért nem történhet ez meg higanytartalmú oltóanyagoknál?
J.R.: Sokszor előfordultak esetek, melyekben a vakcina csődöt mondott és emberekben a betegség kifejlődött, melyek ellen beoltották őket.
M.R.: Igen, ezek az esetek egyáltalán nem ritkák. De a bizonyítékokat ezzel szemben nem veszik tudomásul. Elterelnek. A szakértők azt mondják (ha egyáltalán mondanak valamit), hogy egyedi esetről van szó, az oltóanyag mindent együttvéve biztosnak bizonyult. De ha minden oltást összevetünk, melyek után károsodások és betegségek léptek fel, akkor egyértelmű lesz, hogy egyáltalán nem egyedi esetről van szó.
J.R.: Azt, amiről mi most beszélünk, megvitatta-e valaha kollégákkal, amikor még az oltóanyag-gyárban dolgozott?
M.R.: Igen.
J.R.: Mi történt azután?
M.R.: Többször is felszólítottak, hogy hallgassak. Értésemre adták, hogy menjek a dolgomra, és a kétségeimet tartsam meg magamnak. Voltak helyzetek, amikor féltem. Némely kollégák megpróbáltak kerülni. Bizonyára attól féltek, hogy már csupán azáltal is bűnrészessé válnak, hogy kapcsolatba hozhatják őket velem.
Mindent együttvéve azonban összehúztam magam, hogy elkerüljem, hogy megnehezítsem a saját életemet.
J.R.: Ha az oltóanyagok valóban károsak, akkor miért alkalmazzák őket?
M.R.: Először is nincs „ha” - károsak. Embereknél, akik semmilyen szembetűnő károsodást nem szenvednek, alig lehet bebizonyítani, hogy mennyire károsak ezek az anyagok. Másodsorban itt most kutatásokról beszélünk, amelyeket el kéne ugyan végezni, de nem végeznek el. A kutatóknak meg kellett volna próbálniuk egy tervet, egyfajta folyamatábrát készíteni, mely bemutatja, hogy miként viselkedik az emberi testbe juttatott oltóanyag. Ilyen jellegű kutatás soha nem történt. A vita arról, hogy miért alkalmaznak mégis oltóanyagokat, legalább két napig tartana. Ahogy maga is sokszor mondta, az embereknek a rendszer minden szintjén megvannak az okaik, hogy miért teszik: pénzért, féltik az állásukat, előnyök utáni vágyból, presztízsből, kitüntetésekért vagy támogatásokért, hamis idealizmus, gondatlanság, és így tovább....
J.R.: A brit orvos, Andrew Wakefield, aki felfedezte az összefüggést az MMR-oltás és az autizmus között, röviddel ezelőtt elvesztette állását az egyik londoni kórházban.
M.R.: Igen, Wakefield nagyot teljesített! A viszony, melyet az oltóanyag és az autizmus között felmutat, meglepő.
J.R.: Itt van még az influenzajárvány minden ősszel.
M.R.: Igen. Mintha a kórokozók csak ősszel jönnének be Ázsiából az USA-ba. De a lakosság megeszi ezeket a feltevéseket. Ha valaki áprilisban megbetegszik, akkor az egy erős megfázás. Ha azonban októberben betegszik meg, akkor influenza.
J.R.: Megbánta már az éveket, melyet az oltóanyag-részlegen töltött?
M.R.: Igen, de ezzel az interjúval kicsit megkönnyebbülök. De más tekintetben is tevékeny vagyok. Bizonyos személyeket ellátok információkkal, ha az az érzésem, hogy ezeket helyesen használják fel.
J.R.: Mennyi ideig dolgozott oltóanyagokkal?
M.R.: Sokáig. Több mint tíz évig.
J.R.: Ha visszapillant, talál csak egy okot is, ami az oltás mellett beszél?
M.R.: Nem, nem tudok. Ha azon tényezők ismerete mellett, amit most tudok, egy gyerekem lenne, az oltás lenne az utolsó, amit megszavaznék neki. Ha szükséges lenne, egy másik államba költöznék és megváltoztatnám a nevem. Eltűnnék, a családommal együtt. Nem mondom, hogy ez szükséges. Van elegánsabb útja is, elkerülni a rendszert, ha valaki ismeri. Minden USA-államban vannak kivételezési szabályok, melyekre hivatkozhat valaki, hogy oltási kötelezettségétől felmentsék, így például vallási, filozófiai nézetek. De ha nagyon kritikus lenne, akkor egy költözéssel is számolnék.
 
 
Hozzászólások itt nem lehetnek, de szívesen várom ennél a cikkemnél.
 
 
FELHÁBORODÁSI MÉRTÉKEM: 10/10
AGYMOSOTT INDEX:
 
 
FÜGGELÉK AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:
 
IGNORÁL: - Szándékosan figyelmen kívül hagy, nem vesz róla tudomást.

A bejegyzés trackback címe:

https://agymosott.blog.hu/api/trackback/id/tr221597426