- egy érdekes elmélet a megvalósítás reményében -
A most következő cikket (a Titkok Kamrájához méltón) nem én írtam, de mivel arra érdemesnek tartottam, hogy te is birtokolhasd a benne foglalt gondolatokat, serényen kimásoltam egy országos hetilapból, és közzéteszem; remélem, a szerzője, Pálfi Jenő, a Finanz Holding Zrt. elnök-vezérigazgatója nem fog ezért kifogást emelni, mert jó gondolatokat ébresztett!
A kiemelések és vastagítások természetesen tőlem vannak.
Miért nincs cipőpucoló Magyarországon, miközben koldussal tele a város? Olyan büszkék a szegény emberek, hogy ha éhen halnak, akkor sem vetemednek rá, hogy más cipőjét kipucolják? Vagy a magyar nép (egy része) lusta lenne? Vagy a kreativitás hiányzik sok emberből? Vagy jobban érzik magukat segélyen tengődőként, mint dolgozó emberként? Végül mindig arra a megállapításra jutok, hogy nem a perifériára szorult embereknél kell keresni a probléma gyökerét, hanem a politikánál.
A cipőpucolók hiánya sajátosan jelzi, mekkora bajok vannak a magyar emberek munkához juttatásával. Szinte látom, ahogyan sokan felkapják a fejüket, s felháborodottan kijelentik: mi nem a cipőpucolók országát akarjuk megteremteni! Én sem. De a cipőpucolók jelenléte vagy hiánya ékesen bizonyítja, hogy az adott rendszer vállalkozásbarát-e, vagy sem.
Természetesen nem csak a cipőpucolóról van szó. Számos olyan munkalehetőség létezik, amely nem bírja el a mai vállalkozói feltételeket. A napszámos, az újságkihordó, a hordár, a fűnyíró, az idős embereknek besegítő, a szélvédőragasztó, az ajtónyikorgás-elhárító, és számtalan más munka nem bír el sem áfát, sem más közterheket. Kereslet viszont volna rájuk. Eközben szomorú közhely már, hogy az államnak hatalmas árat kell fizetnie a munkanélkülinek, a segélyen élők minimális létfenntartásának biztosításáért, s hogy mennyire fontos volna a perifériára szorult emberek mielőbbi visszavezetése a rendszeres munkát végzők közé.
Jelenleg a minimális segély és a foglalkoztatotti minimum utáni közterhek összege között 70-80 ezer forintos szakadék tátong. Ezt hidalhatná át szerintem egy köztes konstrukció, amelynek révén az állam költségektől szabadulhat meg, a segélyen élő pedig motiválttá válik az öngondoskodásra. Javaslom ezért, hogy hozzunk létre egy újabb vállalkozási formát, az önfoglalkoztatót.
Önfoglalkoztató lenne az a volt munkanélküli személy, aki bármikor a munkanélkülivé válása után úgy dönt, hogy önfoglalkoztatói minőségben bejelentkezik az önkormányzatnál, s erről – egyszerűsített eljárásban – igazolványt kap. Az önfoglalkoztató tevékenységi köre szakmunkára nem terjedhetne ki, de minden egyéb segéd- és számos betanított munkára igen. Az állam számára előnyt jelentene, hogy az önfoglalkoztatónak segély nem járna, az új vállalkozói forma pedig éppen azokat a szakképzettség nélküli munkákat segítene kifehéríteni, amelyek nem bírnának el magán- vagy céges vállalkozói terheket, de elvégzésükkel mégis többletérték jön létre. Ez még akkor is igaz lenne, ha az önfoglalkoztató után az államnak nem keletkezne adóbevétele, az ilyen igazolvánnyal rendelkező személy ugyanis meghatározott árbevételig nem fizetne semmilyen közterhet az egészségügyi szolgáltatási járulékon kívül.
Az önfoglalkoztató legitim vállalkozóvá válna, jogosan hirdethetné, menedzselhetné magát és tevékenységét, amelyről számlát állíthatna ki, sőt utóbbira természetesen köteles is volna. Amennyiben az önfoglalkoztató jövedelme két egymást követő évben túllépné a törvényben meghatározott keretet, magánvállalkozóvá kellene átjelentenie magát, ami, mint tudjuk, már jóval
nagyobb közterhekkel jár. Így az önfoglalkoztató állampolgár kapna egy kis időt arra, hogy pénzügyileg talpra álljon. Az egész addigi életébe befektetett oktatás nem veszne kárba, a tartósan segélyen élőket sújtó morális és társadalmi leépülésnek elejét lehetne venni. Az önfoglalkoztató gondoskodik mindennapi megélhetéséről, tudja, hogy amit tesz, az a társadalom számára hasznos, önbecsülése nem szenved csorbát, az állam pedig megszabadul egy segélyestől.
FELHÁBORODÁSI MÉRTÉKEM: 7/10
AGYMOSOTT INDEX: 
FÜGGELÉK AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:
NAPSZÁMOS: - Olyan mellékmunkás, aki nem foglalkozik szakmunkával, nem kap megállapított havi bért, hanem rendesen napszámbért.
Utolsó kommentek